22 éves fiatal lány vagyok,a kedvesem 24 éves és 3és fél hónapja vagyunk együtt..ebből 2és fél hete együtt élünk... Hogy milyen érzés?-Csodálatos....Hogy miért döntöttünk így?Túl korai-e?elsiettük volna? Esetleg emiatt nem lesz túl tartós a kapcsolatunk?Gyorsan megunjuk egymást?Jól átgondoltuk-e egyáltalán?
Végülis mindig csak gondolkodnia kell az embernek hogy mit hogyan csináljon,miért ne lehetne eme tettünk meggondolatlan és szeles...fiatalos heves és egyszerűen csak boldog....mert egy pillanatát sem bántam meg azóta sem...Most 2008.október 24-e van és már ide s tova 8hete élünk együtt remek megértésben...nem is kívánhatnék többet az élettől minthogy ez így is maradjon...és menjen a szekér a maga útján és ne döcögjön túl sokat,és ne hajtson bukkanók felé hanem kerülje ki azokat....ha látta valaki az alapművet melyet GHOST-nak hívunk,tudhatja,vagy van sejtése hogy milyen lehet úgy szeretni hogy az szinte fáj....na én joggal állíthatom hogy tudom..és jah lehet azt mondani hogy szép sztori....vagy hogy egy sztorinak jó....vagy hogy tutti tudok majd mit mesélni szépítés nélkül az unokáknak,de gondolhatjátok hogy erre én nem sztoriként tekintek hiszen ennek a történetnek még nincs vége,és már rendelkezik múlttal,van jelene mi mindennap megélünk,és egyenlőre mégcsak távoli jövője,mely felé haladunk töretlenül,s rajtunk igazából nem múlik csak,az idő vaskerekén....azt hiszem ha ezt egy hibának vagy elhamarkodott döntésnek kellene hívni,akko rlegyen ez életem legnagyobb hibája mit csak elkövethetek,és ha visszacsinálhatnám.akkor is ugyanígy tennék....egy pillanatot sem változtatnék meg belőle.az összes hátrányával együtt kell nekem ez az egész...és anglia is szép hely mellesleg:)))))
szóval....néha az eszed és a szíved is ugyanazt akarja...csak épp azt kell tudnod hogy te magad fel vagy e készülve valami tökéletes beteljesülésre,mert ha te nem vagy kész legbelül egy új kapcsolatra,és nem voltál elég időt egyedül,és nem tudod hogy mit akarsz kezdeni magaddal,az elkövetkezendő rövid időben akkor semmi esélye annak,hogy eléd sodorja az élet a jól megérdemeltet...de ha mégis önhibád éltal fogod elszalasztani.vagy nme veszed észre vagy pedig egész egyszerűen el fogod cseszni....szóval,magaddal legyél rendbe és tisztába mielőtt belefogsz akármibe és ha tiszta a fejed nyugodtan el is tudod veszíteni anélkül hogy bajod esne,és beleugorhatsz fejetlenül a boldogságba és lubickolhatsz benne,még akkor is ha eldurbul a helyzet és menekülés közben lefejeled az éjjeli szekrényt...DAMN!!:)))))))))))))))
