My new life`s diary in Great Britain

Angliai kintlétem,már már igazán "kalandosramondható" hiszen rentgeteg dolgot megélek itt,amiről nem is gondoltam hogy megtörténik...előző írásaimban az első összeköltözés nagy élményét ecseteltem,s boldogan közölhetem hogy még mindig tart,és közel fél éves együtt élésünk során,nem apadt köztünk a szerelem...azt gondolotam,titkon hogy majd lesz valahogy végülis semmi sem tart örökké miért pont ez tartana,hiszen szimpla 3hónap együttlét után költöztünk össze.Persze mondanom sem kell,hogy első néhány nagy veszekedésünk,a mondhatnoi csúnyább verzióból már megtörtént hiszen össze vagyunk zárva, és egyikünk problémája az együttal a kettőnké is.Nagyjából annyi hogy ha két emberből huzamosabb ideig csak az egyiknek van munkája önhibáján kívül,az mindkét fél részére anyagi hátrébblépéssel jár,ami meg ingerlékenységet és veszekédést von maga után.De a nehéz helyzetek azok amik közelebb hozzák az emebreket egymáshoz szokták volt mondani,s a frázisok varázsa a mai napig gyönyörködtett.S hogy lakótársainkról is ejtsek néhány szót:)Amikor ideérkeztem,már a hírem megelőzött hiszen párom már nagyon várt,s újdonsűlt lakótársaink szenvedték meg a nyávogását,s utánam való sóvárgását.Szóval az első reggelem volt talán  mikor még a csipám ki se nyílt,mindenki tudja milyen érzés,megkaptam az első "ukázt",és kéretlen tanácsot hogy ,merre találom a tisztítószereket és mi a takarítási rend.Gondoltam is magamban,hogy úúúú,hát ezzel a csajjal sem leszek nagyon jóban,hiszen elkövette a legnagyobb hibát és hülyeségekkel traktált ébredezés közben...de végülis be kell valljam hogy ahhoz képest mágis ő az akivel a legtöbbet sikerül beszélgetni és olykor még a bánaomat is ha megosztom vele,saját meglepődésemre igenis tud segíteni olyan értelemben,hogy más aspektusból világítja meg a dolgokat,és persze,valamelyest pótolja a barátnőkkel folytatott beszélgetéseket,melyeket nehéz pillanatokban igényel az ember,mint egy falat kenyeret.Volt itt már néhány emberke akik jöttek mentek ,szerettük őket meg nem,de így van ez jól,hiszen egy csomó idegen felnőtt él együtt egy idegen országban ,ahol ha belegondolsz,mindig kaphatnál egy rosszebb szomszédot is aki maga a gusztustalanság megtestesítője vagy épp a késelős gyilkos.Volt itt egy fiatalka házaspár,akiket barátommal különösképp,kedveltünk,és én a lányért meg voltam őrülve,mert nagyon a szívemhez nőtt.Rentgeteget beszélgettünk,és nagyon közel éreztem magamhoz emberileg.Kicsi reményt adott hogy lehet itt kint is életszóló barátságokat is akár kötni...de sajnos hazamentek,pedig rentegeteget pedzegettem önzőségem nekik,miszerint nekem kell az hogy maradjanak,de sajnos ők itt nem voltak boldogok nyelvtudás komoly híján,ezt meg is tudom érteni,tehát én nem marasztalhattam.És persze nagyon is megértem hoyg miért nem volt maradásuk,ők már házasok voltak,és az élteüket nekik már nem kellett elindítani,ők csak szerncsét akartak próbálni és itt nem jött össze,de veszetni nem vesztettek semmit hiszen volt egy egészséges 3-4 hónapuk míg jól szétnéztek:)És persze én sem biztos hogy itt akarnék majd családot alapítani ahol az emberség felhígulásának,és a vandalizmus és emberi butaság,bunkóság egyik nagy olvasztótégelyében lehetünk tanúi mindennek.szóval nagyon hiányoznak,de a távozásuk körül kialakuló társaság amiből ők abszolút hiányoznak sem egy utolsó banda.NAgyon jól összeverődtünk,és igazából nem töltöttük ki az egész házat meg az összes szobát de őszintén szólva egyikünknek sem hiányzott még másvalaki,valakik ide.Mi nagyon jól elvagyunk meg van a kis életünk,és ha kicsit nagyobb lenne a ház vagy csak egy utcán belül laknánk közeli szomszédságban,akár hosszú évekre is nyúlhatnának mi 6ónk barátsága,ill.az egymás iránt táplált kölcsönös szimpátia.Szeretünk együtt élni alapvetően,és jó a mindennapokat néhány ilyen jó emberrel megosztani,nem gondoltam hogy nekem ez egyébként mennyire fog menni,de nekem őszintén szólva tetszik ez az életforma.Nyílván mint a legtöbb pár mi is szeretnénk ketten élni saját lakásban ahol meztelen rohangálhatunk anélkül hogy azon aggódnánk hogy épp ki van kint a konyhában vagy hasonló,de ez teljesen értehtő,hiszen az érzéssel,nem vagyunk egyedül.Persze ha ez megtörténik egymásnak a létogatása nmew maradhat el,mert kötettek itt jó barátságok,pláne a paik közt szerintem:)nah meg miért ne,mesterien tudunk otthon alkoholizálni és házimohítót keverni és elfogysztani,úgy ahogy egy magyar vígad idegen országban:)És igen akik azt gondolták hogy nem nagyon akrok hazamenni majd,nem tévettek nagyot,bár nevetnem kell ha a mai napig arra gondolok,hogy olyanok mondták ezeket aki soha nem ismertek mégis olyan meggyőzően néztek a szemembe és mondták el gondolataimat,hogy szinte bántam hogy nem röhögtem fela akkor és adtam ki  magamból a jól megérdemelt "most én jövök és elmondom neked hogy én mit gondolok" dolgot.NAh mindegy részeben igazuk volt...de nem volt nehéz kitalálni hiszen úgy jöttem ki hogy kintlétem intervallumát nem határoztam meg években,hónapokban,csak megvontam a vállam és kijöttem,hogy megtaláljam a boldogságot.Megtaláltam.S bevallom nehéz nagyon nehéz időket élünk,ami olykor a szétköltözés határait súrolja,mégsem bántam,bántunk meg egyetlen pillanatot sem,és nem vagyunkhajlandóak egy pillanatnyi nehézség miatt egymás szerelmét nélkülözni,és oktalanul eldobni.Milyen nagy ostobaság is lenne,ha hirtelen felindulásból ezt megtennénk.Majd úgyis hoz valami jobbat az élet,mert ez mindig így van csak míg el nem jön az áttörés bizony az ember kicsit veszít abból a hitéből,mint amivel nekiindult a dolognak.Abszolút sokat köszönhetek a házból a két lánynak akikkel,egy-egy eszmecsere mindig visszaránt egy kicsit a valóságba.É skivételesen nem én vagyok az idősebb és bölcsebb,hanem én tanulok másoktól,mások gondolataiból,tapasztalataiból,ami nekem kifejezetten teszik.Globális a probléma amivel most mi is küzködünk csak egyedi lesz azáltal hogy a mienk,és más egyéb dolog is ötvözi,ám más szemszögből átgondolva nem is tűnik olyan borzalmasnak,csak benne lenni nem kellemes,dehát kinek az.

Sokat gondolkodtam mindig is azon hogy vajon mikor jön el a pillanat amikor azt mondom,hogy megtaláltam az igazit,és akitől én komolyabb dolgot is szeretnék vagy el tudnám  vele képzelni a jövőmet vagy ilyesmi,és persze retgeteg gyermeteg elképzelésem volt róla hogy ha ez getörténik akko raz olyan szerelem lesz első látásra,és hogy azonnal összeköltözünk,meg összeházasodunk,és szerelemgyerekeink lesznek meg ilyen és ehhez hasonló képzetek.MIlyen balga is voltam meg naív...De a sztori maga szebbre sikerült még így is,és egy apróbb tündérmesének még így is megfelel,hiszen nincs is annál jobb élmény mint a párok "hogyan ismerkedtünk meg"sztoijai és hasonlók.

Annyit tudok,hogy szeretnék együtt maradni,a mostani helyzetünk ellenére is hiszen ennyire fiatal szabadelvű embernek nem lenne kötelezeő együtt nyűglődi,de mégis megtesszük,s folyamtos jelszó a " jobb érdekében" és a "megoldjuk".De én biztosan tudom,hiszen csak a magam nevében beszélhetek,hogy nélüle az életemnek is vége lenne,nem lenne kedvem újra kezdeni dósenki mással,mert akit így szeretünk mint most mi egymást abból az életben csak egyetlen egy van,a többi csak árnyéka ennek,s emlékezés arra,hogy milyen volt meg a megbánás az örökké való gondolat,a mi kísért minden utána levőn,hogy lehetett volna másképp is.Ám akik egymásnak vannak teremtve igyanakkor együtt is kell hogy maradjanak,hiszen nekik ez jutott boldog osztályrészül.S én tudom,hogy benne látom majdani gyerekeim apját,a férjet aki egy életen át egy darab belőlem,a vőlegényt akivel a legromantikusabb fiatalkori élmények kötnek össze,a barátot,akivel flúgosnak lenni teljesen hétköznapi,s hogy a nem normális a jó,a szintén barátot,akivel oda-vissza tanulunk egymástól,aki vakarja az én hátam, és én az övét,a szeretőt,aki megmutatja,hogy igenis aki nem engedi be a szenvedélyt az életébe az unalmas ember,és hogy magadra lelj vele az adott pillanatban,és hogy amikor nem bújhatsz sehová akkor is szereti azt amit lát,hanem jobban mint annak előtte,akivel mindig ugyanolyn minden alkalom, mint az első,sőt inkább jobb.Idén töltöm a 23at,és nekem megadatot ez az érzés máris.Ez egy hatalmas adomány.S atengernyi ömlengés a sablonos szerelemről,még mindig aktuális,hiszen mind utáljuk az efféle nyáladzást,ám ugyanakkor tudjuk is hogy minden ember pontosan ugyanerre törekszik vagy épp áhítozik,hiszen be van építve a génjeinkbe,hogy szerelmesek akarunk lenni.....

Augusztus 5.

Már viszonylag régen volt.Kérdés:hogyan éltem meg a születésnapom,amikor életemben előszőr egyedül töltöttem.

Aznap lettem 22éves.Mostmár nagykorú tényleg ez egész világban….Azt hittem a szülinap az mindig olyan „happy” és megünnepelni olyan jó dolog,és mindig tűkön ülve vártam,hogy eljöjjön,higy megint egy évvel öregebb lettem,és még mindig büszkeséggel tölt el ha a tükörképemet látom,mert még ennyi év után is szégyen nélkül tudok a tükörbe nézni…nah meg a szülinap ugyanugy az élet rendje mint a halál..egyszerűen elkerülhetetlen,a különbség csak annyi hogy a szülinapodat tudod hogy mikor jön el….

Mah ne gondold,hogy a korom az a mi frusztrál engem azért írom meg eme momentumát életemnek,mertlehetnék 80éves is,azon lenne a hangsúly,hogy hogyan ünneplem,és nem hogy hányadikat…

Oha nme történt még olyan ezidáig hogy egyes egyedül ünnepeljek,vagy épp tök idegenekkel…Nyilván  Angliai tartizkodásom nyomós indokot szolgál a magányos „happy börszdéjre”nah de mégis…Dolgoztam már át néhán szülinapom,nem rázott meg ujfent a tudat hogy ez vár rám megint,de eddig ilyenkor is támasztotta a pult másikoldalát,vagy a büfé  előtti medence partját koptatták a barátaim aznap és semmi pénzért nme hagytak volna egyedül…illetve a többesszám erős túlzás…s mnden munkaadóm tudta ha szülinapom van az a munkanap máshogy fog telni mint az addigiak,és nagyon toleránsak voltak és bőkezűek,tehát megérte dolgozni és ünnepelniJ

Nah meg persze munkaidő végeztével kezdődött csak az este nekünk…ami még így is elég kellemesnek mondható volt..de nenm voltam egyedül s ezen van a hangsúly…A családom alapvetően mindig ott volt és ők köszöntöttek fel először,őket láttem aznap először velük voltam,és néztem anyukám arcát ahogy keserédes szájízzel konstatálja hogy megint egy évvel öregebb élettem ,és általam ő is meg az öcsém is és már egyre távolabb vagyunk az ő egykoron lévő kisbabáitól,vsak két nagy kajla vagyunk akiket sok nehézség árán felnevelt,és mint minden gyermek hűtlenül elhagyjuk mejd és új életet kezdünk mejd és látja hogy emnnyivel kellett volna hogy többet adjon még,és hogy alapvetően sikerült jó és tisztességes embert nevelnie belőlünk,és szerinte gyönyörüek vagyunk  más meg aki nem ezt gondolja kinyalhatja keresztcsonti,ugyhogy menjünk is igyunk meg egy kávét,amit nem rég még tiltott tőlem mert túl fiatal vagyok én még  a kávézáshoz,most meg ő az aki megkínál.

Felnőtt lettem…És tegnap hallgattam Bródy Jánost,mivel őrülten hiányzik édesanyám ezért,most idézek Bródytól:

Mama, kérlek, meséld el nekem
Hogy milyen volt az élet nélkülem
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel

Mama, kérlek, meséld el nekem
Hogy hogyan kezdődött az életem
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán

Hisz jól tudod, nem kértelek
Nem kértem tőled az életet
S még mielőtt majd egyszer meghalok
Még tudnom kell, miért vagyok

Mama, kérlek, meséld el nekem
Hogy milyen volt az első szerelem
Érezted azt, mikor Téged elhagyott
Milyen jó, hogy én még nem vagyok.

Mama, kérlek, azt mondd meg nekem
Akartad-e azt, hogy így legyen
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán
Hogy éppen ő az én apám

Hisz jól tudod, nem kértelek
Nem kértem tőled az életet
S még mielőtt majd egyszer meghalok
Még tudnom kell, miért vagyok

Mama látod zavarban vagyok
Most megint egész másra gondolok
Lesz majd talán, igen lesz majd valaki
És tőlem is ezt kérdezi
Mit mondjak én majd őneki
Mit mondjak én

Szóval 22év után előszőr senkim nme volt itt közvetlen fizikális kapcsolatban velem…csak néhány angol idegen vett körül akik csupa rózsaszin csomagolásos „birthdaygirl”és „girlythings”ekkel jól megleptek….ha jobban belegondolo még a rózsaszín színének kedvelése is tejesen átértékelődött bennem ezekután…sőt maga a kisgyerek akire én vigyáztam jobban izgult mint én…és jobban örült annak a napnak….és megkérdezte hogy miért nem vagyok boldog…de mond meg hogyan magyarázzam meg egy olyan gyereknek hogy hiányzik az anyukád aki 5évesen elveszette az övét igazából nem  is emlékszik rá,ami van emléke az meg csak negatív…nem értette,nem is tudja hogy az anya mint tény,és anank hiány milyen érzés….később fog erre majd rájönni…viszont én nem ilyen közegbe nőttem fel és akármilyen életem is volt szeretetben nőttem fel,ha nme is gazdagságban,mégis gazdagabb voltam mint a többi ember….

Gondolnád ezekután hogy mégsem voltam egyedül hiszen,voltak körülöttem emberek,nah meg kaptam sms-eket,meg a barátommal is egy kontinensen vagyunk tulajdonképpen,meg egy országban vagy ilyesmi,csak épp 120 km-re,és drága volt és lovagias kis herecg aki reggel hívott korán és énekelt néhány sort nekem a telefonba és boldog szülinapot kívánt becéző álmoskás szavakkal fűszerezve,nah meg anyu is felhívott egy nappal hamarabb mert ő akart lenni az első és annira nagyon első akart lenni hogy még a naptárat is elnézte a lelkem…mentségére pedig azt hozta fel hogy 22évvel ezelőtt is már nagyon azt akarta ilyenkor hogy megszülessek,ezért volt az hogy már nagyon rám gondolt…..egyszerűen csak drága és olyan igazi anyus dolog ez,ami úristen de jól esik…és a barátnőim is küldték az sms-t és végülis többen gondoltak rám mint hittem,igazáből elég kishitűen….de jó volt pozitívan csalódni…mégsem olyanha nem tudod megölelni az édesanyád –megpuszilni őt is a tesód is a barátnőid is,hozzábújni a friss szerelemhez aki tényleg igyekezett nagyon megjegyezni a szülinapod és után atöbb mint egy hónapig szivani azzal hogymit fogok kapni de nem árulja el,tonázva az idegeimen,és a kíváncsiságomon-ami a gyengém.:-s

Tehát a magány attól valósul meg benned hogy a szeretteid nincsenek körülötted..ez az alapelve szerintem.A nagyobb jó érdekében kikiáltott dolgok néha a nélkülözésre kényszerítenek.illetve magada hajszolod önmagad által választott nélkülözésbe ,mert ennél csak jobb lesz utána,és marhéra jól kitalálod,megeéhatározod,és átgondolván nem is tűnik olyan vészesnek…de amikor belekezdesz akkor rájössz ,hogy nem is gondolta dvégig igazán,és hogy azt senki nem mondta el hogy amit vállalsz mi lesz a következménye,mert nincs ott se az anyukád,se a barátnőd aki felhívná a döntésed okozta mellékhatásokra,kockázatokra…és olyankor jön a gondolat, hogy kicsi vagyok- vuk vagyok…ne hagyjatok egyedül nélkületek kevesebb vagyok,és a szülinap ténye méginkább ráébreszt erre….szimbóluma ,” a veled kell hogy töltsem érzésnek”….

Szívmelengető dolog  ez a közös cél meg nagyobb jó ,meg a népmesébe illő kiskirályfi-lány jelenesetben nekiindul szerencsét  próbálni ,és mindenki azt hiszi hogy akkor innentől kezdve neked az élet fenékig tejfel ,és teljesültek az álmaid ,és ohh hogy ez mekkora dolog,és máris más szemmel néznek rád ,a magukat  inteligensnek  tartó emberek ,akik egy iskolai papír alapján mondják, hogy intelligensek ,ám azt elfelejtik,  hogy az intelligencia az nem egy papíron meg iskolában koptatott éveken múlik ,mert ha ugyanolyan  paraszt vagy amikor megszólalsz,  senkit nem érdekel,   hogy láttál már egyetemet belűlről…

Mindegy ez egy kis kitérő volt csak…bocska

Hányan vagytok úgy valamivel, hogy valami-bármi,  szerelem ,munka, lakás bármi ami már majdnem egészen a tied, és még akkor is harcolnod kell érte mindennap,azért hogy önzőn élvezhesd ,mert szeretni akarod, vagy csak magad mellett tudni ,vagy megélni belőle vagy benne lakni vagy mittomén …áldozni kell érte folyamatosan,  mint valami képzeletbeli oltárnál,  amit magad építettél álmokból,eszmékből,vágyakból,szenvedélyből…ezért mondom:Ne engedj túl hamar felnőni , mert az élet úgyis kényszerít, s túl reális minden…tudod  mikor felébredsz a gyerekorodból és lekoppan hogy mi is zajlik körülötted és a szüleid mi mindent megtettek míg te önkívületben úszkáló „butyuta”gyerekként élted gondtalan és boldog tudatlan életed…

Legalább amikor újra karjaidban tartasz mondd, hogy még mindig  nme kell mindent véresen komolyan venni, és túl fiatalok vagyunk a robotoláshoz, és a társadalom vonta igát hiába húzzuk…nem kötelező még földhöz ragadt életet élni ugye és a szükséges rossz majd elmúlik,és megérte magányosan ünnepelni a szülinapot…

Túl sok a lemondás,még mindig..túl sok…Túl sok volt mindig is a megfeszített munka eredménytelenül..és amíg tudtam hogy közel vagy mégsem bújhattam eleget hozzád őszintén magányossá tett..

És szerintem attól eltekintve hogy jól megérdemelt társra leltünk  a másikban…értéke csak nőtt a kezdeti nélkülözés tényével,hogy tudatosult hogy mint egy tiszavirág élete annyi volt mit lophattunk mindig magunknak az időből,hogy  rájöjjünk,hogy szükségünk van egymásra,és bolondok voltunk idáig…. falatnyi idő, icipici kincs , amibe az alvás is csak időpocsékolásnak tűnt….

Csudajó dolog ha gondolnak rád,de a hiány attól még nem múlik el,tán még erősödk is …mert lehet, hogy nem kellene több mint, hogy inkább megszorítsák egy ilyen napon a kezed min ta szülinap mint hogy beszélejenke hozzád…a fizikális kontakt apám az kéne…

Ez nem nagy kérés hanem hatalmas…szinte néha lehetetlennek tűnő elképzelés,és ha belegondolok a mostani hazamenetelig is 91nap azaz 3hónap van még sckb….Hívhatja ezt akárki önsajnálatnak,vagy nevezheti el ,zárhatja skatulyába gondolataim lényegét…én legalább meg tudom fogalmazni és nem vagyok rest elmondani ,hogy épp hogy állok magammal és a világgal…

Így hát aznap is csak vágytam valamire mint minden nap előtte és minden nap utána…hát a képzeletbeli tortámon elfújtam a képzeletbeli gyertyáimat és kívántam,mint minden nap előtte és minden nap utána….(sors fintora hogy később du. a fogadott kiccsaládom hozott tortát aminek őszintén örültem)Mert tudva tudott dolog hogyha mindig erősen gondolsz egyetlen egy dologra és erősen kívénod és akarod,és néha hangosan is kívánod mert a kívánség igeni s kegyen hangos én nyilvános hogy legyen aki meghallja és teljesítse…ésakkor előbb utóbb tényleg teljesülni fog…és szentül hiszek benne jobban mint bármiben ami szent…

Így hát Boldog szülinapot nekem…

És a mese boldog befejezéséhez hozzá tartozik, nah meg én a helyetekben kíváncsi lennék arra, hogy mit kaptam, ami miatt 1hónapig izgultam, és „gyötrelemben”éltem…a  kedvesemtől kapott szülinapi ajándék….

…….:)

22 éves fiatal lány vagyok,a kedvesem 24 éves és 3és fél hónapja vagyunk együtt..ebből 2és fél hete együtt élünk...                                                                                  Hogy milyen érzés?-Csodálatos....Hogy miért döntöttünk így?Túl korai-e?elsiettük volna? Esetleg emiatt nem lesz túl tartós a kapcsolatunk?Gyorsan megunjuk egymást?Jól átgondoltuk-e egyáltalán?

Végülis mindig csak gondolkodnia kell az embernek hogy mit hogyan csináljon,miért ne lehetne eme tettünk meggondolatlan és szeles...fiatalos heves és egyszerűen csak boldog....mert egy pillanatát sem bántam meg azóta sem...Most 2008.október 24-e van és már ide s tova 8hete élünk együtt remek megértésben...nem is kívánhatnék többet az élettől minthogy ez  így is maradjon...és menjen a szekér a maga útján és ne döcögjön túl sokat,és ne hajtson bukkanók felé hanem kerülje ki azokat....ha látta valaki az alapművet melyet GHOST-nak hívunk,tudhatja,vagy van sejtése hogy milyen lehet úgy szeretni hogy az szinte fáj....na én joggal állíthatom hogy tudom..és jah lehet azt mondani hogy szép sztori....vagy hogy egy sztorinak jó....vagy hogy tutti tudok majd mit mesélni szépítés nélkül az unokáknak,de gondolhatjátok hogy erre én nem sztoriként tekintek hiszen ennek a történetnek még nincs vége,és már rendelkezik múlttal,van jelene mi mindennap megélünk,és egyenlőre mégcsak távoli jövője,mely felé haladunk töretlenül,s rajtunk igazából nem múlik csak,az idő vaskerekén....azt hiszem ha ezt egy hibának vagy elhamarkodott döntésnek kellene hívni,akko rlegyen ez életem legnagyobb hibája mit csak elkövethetek,és ha visszacsinálhatnám.akkor is ugyanígy tennék....egy pillanatot sem változtatnék meg belőle.az összes hátrányával együtt kell nekem ez az egész...és anglia is szép hely mellesleg:)))))

szóval....néha az eszed és a szíved is ugyanazt akarja...csak épp azt kell tudnod hogy te magad fel vagy e készülve valami tökéletes beteljesülésre,mert ha te nem vagy kész legbelül egy új kapcsolatra,és nem voltál elég időt egyedül,és nem tudod hogy mit akarsz kezdeni magaddal,az elkövetkezendő rövid időben akkor semmi esélye annak,hogy eléd sodorja az élet a jól megérdemeltet...de ha mégis önhibád éltal fogod elszalasztani.vagy nme veszed észre vagy pedig egész egyszerűen el fogod cseszni....szóval,magaddal legyél rendbe és tisztába mielőtt belefogsz akármibe és ha tiszta a fejed nyugodtan el is tudod veszíteni anélkül hogy bajod esne,és beleugorhatsz fejetlenül a boldogságba és lubickolhatsz benne,még akkor is ha eldurbul a helyzet és menekülés közben lefejeled az éjjeli szekrényt...DAMN!!:)))))))))))))))

A régi láng vagy teljesen új....ezen aggódtam még az év elején....és már az akkori bejegyzésemben is tudtam,hogy valami más lesz majd,és tudtam hogy nekem más a végzetem,mint az hogy otthon sajnáltassam magam.

Akkoriban azt írtam,hogy úgy tűnt,hogy a kapcsolatunk az exel soha nem volt különleges....Amilyen végett ért,hát joggal mondhatom,hogy nem is volt az.És tudja mindenki, hogy minden kapcsolat elején azt érzed hogy ez nem  olyan mint a többi.....na igen..de ez is elmúlik egyszer....de mi van ha megtalálod azt aki tényleg más mint a többi??Én megtaláltam,azt aki számomra,különlegesebb,mint ami edig volt ,és,hogy ezt honnan tudom??egyszerű a válasz...anélkül kötelezed el magad,hogy egy percig is kételyeid lennének...hogy annyira óvod mindentől mint egy porcelán babát tudod,hogy kell neked,és egy percig sem teher az,hogy veled van,amikor a saját hibáidon felül emelkedsz,és jobb ember leszel,mert mellette azzá válsz,mert a legjobbat akarod adni magadból a másiknak.lassabban haladtok komolyabb célok felé,amik sokkal fontosabbak,és örömet okoznak a tények,hogy valakit úgy igazán magad mellett tudhatsz...

Minden ami jelentéktelen volt, és az önértékelésed sárba tiporta,eltűnik.ami fájt valaha csak egy rossz emlék egy halvány folt amire úgy gondolsz,hogy valamikor ez is megtörtént és kész...de ez egy igazán tiszta lap életed egy új fejezete,amire úgy vigyázol mintha mindenki a te kincsedre pályázna,és rettenetesen félsz a ténytől,hogy ez is elmúlhat egyszer,de ezt te nme akarod tudni,hogy milyen,és mostantól nélküle egy percet sem akarsz élni... fényt ad az éjszakában,és reményt a pici életedben...hogy mások a céljaid mert benne szerepel  ő is...és csak azért nem hozod le neki a csillagokat,mert túl messze vannak...érzed hogy szükséged van arra,hogy érezd a jelenlétét...hogy megfogja a kezed mindegy hogy azért,mert baj van vagy éppen csakúgy.És ha a szemébe nézel, látod ahogy csillog a tekintete...és éged tükröz vissza....Mert látod benne azt ahogyan te nézel rá..mert láod benne magad a saját szerelmed apró lobogó lángját,ami jobban perzsel,mint a valódi tűz.....         

.....mint tavaszi zápor fűszere a földnek...Mohoságunk oly végtelen..a sose elég sem jó kifejezés eme szenvedélyre...

rám nézel-rád nézek..gyöngéd jó éjt puszi...s hirtelen megtörténik...megszűnik minden és átadod magad és valami nagyon különleges kerít hatalmába....örökké csak isteneknek áldozunk az édes bűn oltárán és még dionüszosz is elbújsosna, ha tudná azt amit mi teszünk, amikor egymásra éhezve forrunk egybe...Moirák fonják életfonalunk s egyre szorosabbra kötik a mi szálaink, melyek összekötnek, és múzsák lengik körbe minden percünket,és kísérnek az úton melyre léptünk....Olümposzi derű,erkölcstelen-szenvedély,végtelennek tűnő borzongás...

Müller Péter

Goethe

idézet.

szerintem pontosan leírjak azt ami köztünk tombol 1-1 újabb egymasra találásban....

Ha valaki megbotránkozna ezen sorokon...előszőr inkább gondolkozzon el...hogy mikor élt igazán...tudja e, hogy élt igazán valaha...hogy érzett-e hasonlót és ha igen, akkor azt mennyire imádta...mert legbelül mindenki vágyik arra ,hogy a lehető legközelebb tudja magához a párjat...és mindenki ugyanannyira szereti megtenni újra, és újra azt ,amiről azt hajtogatj,a hogy mily erkölcstelen...holott a lelke mélyén csak igazán irigy, hogy valaki olyat tapasztal ,amit ő talán soha sem fog....és ennél kevesebbet soha nem akarok...ilyenkor minden porcikámban élek,lélegzem,létezem,és súlytalanná válok...és hazudik, aki azt mondja ,hogy ezek a dolgok nem fontosak egy kapcsoltban...dehogynem nagyon is...mert sablonokat hajtogatni egyszerű de átélni azt, ami igazi...csodálatos....

Annyi átvészelt hét után megérkeztem hozzád....s mostmár nálad vagyok otthon.

Mégis valami más mint ahogyan elképzeltem...nem tudom irányítani a dolgokat körülöttem...és most úgy érzem,hogy az hogy akarom még kevés ahhoz,hogy működjön is...én akarom,de megijedtem...mert minden annyira idegen és ilyesztő rohanó...és te pedig ott vagy és csak megszorítod a kezem és annyit mondasz:"itt vagyok és ketten majd megoldunk mindent és átvészelünk,mert mostmár ketten vagyunk"   te meg én....soha nem gondoltam hogy valaha belőled meg belőlem te meg én leszünk és hogy kimondod hogy szeretlek és ez nekem szól...és nem az alkohol mondtatja veled hanem a szíved...Amikor rám nézel olyan mintha a lelkemig látnál...tekinteted a velejéig hatol testemnek...és minden porcikámban bizserget. CSavargatja a kicsi szívem ha sokaáig merengsz a szemeim tükrében...és hogy amit gondolsz az az én gondolatom is...és a hosszú csöndes percekben amíg csak nézel...könny kezdi el folytogatni torkom mert úgy érzem meg sem érdemlem azt a jót ami te vagy azt a jót amit te tudsz adni nekem...én rossz vagyok...tele hibakkal...és olyan tulajdonságokkal amik által én szabadnak és őszintének érzem magam ám mások ezért csak büntetnek...a világ egy nagy börtön...és te te jelented benne azt a szabadságot melyet én rég elveszítettem...és rajtad kívül csak egyetlen egy ember érti azt ami én vagyok és azt amit leírok....és talán az egyetlen aki tudja hogy mi az amit érzek ha azt mondom élet..tánc..zene..szabadság...őszinteség..szenvedély. Milyen fura az élet nem?Pont te vagy az aki meglátod bennem azt aki vagyok azt akit már régen eltemettem...Éltünk a sors adta második lehetőséggel és eldobtuk azokat a hamis előítéleteket amik irányították eddigi életünk...néha milyen megnyugtató hazugsagban élni...de minél tovább élsz hamis emberek közt annál nehezebb és fajdalmasabb lesz a felébredés...egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor csalt könnyet a szemembe a boldogság és két kezemen sem tudom megszámolni hogy hányszor kínzott a szomorúság....és most két kezemen sem tudnám megszámolni hogy hányszor kerített hatalmába a boldogság által a meghatottság...és ha mostanában elérzékenyülök azt csak azért van mert épp felfogom hogy milyen jó is nekem most melletted...és szeretem azt hogy ihlettel szolgálsz ahhoz hogy tudjak írni, hogy rajzoljak.késztetés vagy,hogy beszéljek és kibeszéljek mindent magamból vagy épp kiírjak...s nem érdekel ha bármilyen túlzás érezhető eme írásban...épp ettől szép az írás művészete...hogy túlzások nélkül megtalálod a tökéletes szavakat a gondolataid,és a benned gyülemlö-kifejezhetetlen belső hang-belső késztetés kifejezésére.ÉS te pedig egyszerűen csak meghallgatsz...és erted amit mondani akarok anélkül hogy meg kellene magyarázni...S azon gondolkodom hogy mit jelenthet az amikor azt írták nekem hogy "a lánynak akinek minden álma teljesül"....igen most döbbentem rá hogy elfelejtettem hogy miről is álmodoztam már olyan régóta...megalkudtam, amivel saját magamnak hazudtam és becsaptam...hogy miről álmodtam...hogy valakivel egyszer közös céljaink legyenek...hogy valaki velem képzelje el a közel jövőjét...hogy benne vagyok a terveiben...hogy érezzem a tiszteletet,egyensúlyt,kölcsönösséget,kimondatlanul is működö kapcsolat alaplényegét...amiből valaha mi is megszülettünk hűtlen-tékozlóó gyerekek...és hogy amikor azt mondják szeretlek az azt váltsa ki amit most...igen teljesültek az álmaim,ha erre gondolok akko razt mondhatom...hogy több almom nincs is mostmár egyetlen egyte kivéve...hogy ebből az álomból ne ébredjek fel sosem...szomorú tény hogy amikor azt írták nekem fogalmuk sem volt hogy miért ezt írják nekem én úgy gondolom...legalábbis értelmét nme látom..de az írás varázsa,hogy én látom benne azt emit meg kell hogy lássak....és ezen ablakon akarok tovabbr ais kinézni és nem akaro elveszíteni a rímeket és a szavakat...mert ha már szavak se lesznek hogy elmondjam amit akarok akkor tényleg elveszítettem mindent.

Nem gyakorlok semmilyen vallást,de azt tudom hogy valaki odafentről irányított...és azt akarta...te is meg én is valami jól megérdemeltet kapjunk....

Egyszerűen csak tudja meg ország világ hogy szeretjük egymást és akinke ez nem tetszik az engem nem érdekel...

Az edesanya egy olyan tunemeny, amely beragyogja az egesz eleted, es nemcsak vilagra hoz hanem felajanlja az eletet a tiedert, es ot boldogga teszi.A termeszet legnagyobb csodaja, a leggyonyorubb kincse amije csak lehet egy elolenynek,amit alkotni lehetett Isten altal.

Ember, allat, noveny...mindennek van egy edesanyja.es nme hiaba szuletett a mondas hogy anya csak egy van...

O az aki potolni tud egy apat egy nagyszulot egy egesz csaladot.O az aki az utolso  lehelleteig osszetart minket,es kuzd azert az icipici jobbart ami jar.Aki megtanit jarni beszelni,beirat iskolaba ,etelt rak eled, aki h abeteg vagy apol egy meleg huslevessel,vagy egy homlokra adott csokkal.Neki jobbna faj ha bantanak teged,s szetveti mellkasat a buszkeseg ha elersz valamit.Kovetkezetes, es ha te attol jobb ember leszel vasszigorral bir.Annal nagyobb bun a vilagon nme letezik ha ha csalodnia kell benned,mert akkor megtagadod amire o tanitott.O az akinek a finom "anyu illata" is biztonsagot nyujt,akire egesz eletedben felnezel.Vannak hibai ,kinek mennyi,de de felnevelt teged...embert faragott beloled,szivet-lelket adott neked,s miatta nem csak egy szimpla badogember vagy.Es barmennyire faj neki a feszkebol, nem fogja ereztetni veled,mert a te erdekeid fogja az ovei ele helyezni.S valoban hutlenek vagyunk,mert mind elindulunk....Lehet, hogy amikor te nem latod akkor sokat sirdogal mert epp buszke rad vagy szomoru miattad,vagy hianyzol neki,vagy epp aggodik erted.De o miatta a te eleted soha ne alljon meg ezert nem is fog szolni,hogy  szamara meg mindig csak az az ujszulott,vedtelen gyermek vagy,akit 9honapig a szive alatt hordott a testevel ovott, es vilagra hozva eloszor megpillantott akire oly sokat vart.O volt az akire eletedben eloszor mosolyogtal,es akire eletedben utoljara is mosolyogsz minden bucsuzaskor.Mindig.

Az egyetlen dolog amit soha nme vehet el toled senki.....

Az orok es kimerthetetlen tema es persze ujonnan szuletett gondololatok egy masik eletbol meritve........

Haverjaid barhol lehetnek a vilagban es barataid is.De barat-barat, azt mondhatom, hogy mindenkinek egesz eleteben csak 1-2 van. Akad olyan aki a szivednek kedves lesz,amig elsz, akad olyan akivel nem talakozol csak felevente egyszer megis ugyanolyan jol elvagytok, es akad koztuk fiu is lany is...

Sajnos ez a fogalom, hogy barat manapsag, olyannyira lett elcsepelt, mint a szeretlek.Aki ismer az tudja, hogy en nem mondogatom ezt minden nap minden jott-mentnek, meg akkor sem ha ugy erzem. Igen mmindenki egyetert abban,hogy jo hallani, de utna elgondolkozol-e azon,hogy mi jut eszedbe masodjara miutan hallottad? Az netan, hogy azzal, hogy ki lett mondva iratlan szabalyok kotnek teged, felelosseg terhelnek rad, es attol, hogy ki lett mondva, meg nem biztos, hogy tenyleg ugy van, vagy a masik is tenyleg ugy gondolja ugy altalaban is, es te is igy gondolod ugy altalaban, vagy, hogy ez o erdekli-e ugy altalaban, hogy te, hogyan velekedsz....Hiszen nincs annal kellemetlenebb amikor be kell mutatni mondjuk valakit, es nem tudod eldonteni, hogy mit mondjal,mert elotte mindenkit baratodkent mutattal be, de ot akkor most hogyan, hogy ne legyen belole sertodes....nana hogy azt fogod mondani hogy a baratod....de igazabol micsoda?Ismeros-barat-haver-egyiksem? O a bartajanak nevezett es elvarja,hogy valamit valaszolj erre, de te nem igazan tudod sem megerositeni,sem megcafolni.Csak azt tudod, hogy amikor azt mondja szeretlek es baratok vagyunk, az jar a fejedben, hogy az elmult evek gaz tettei nem igazan ezt bizonyitjak,es hogy ennek ellenere valami megmagyarazhatatlan okbol kifolyolag kedveled........de hmmmmm?szeretsz?baratok vagyunk? es ezt te komolyan is gondolod? vagy csak szeretsz jatszani a szavakkal...?Nem szabad draga baratom ez nem jatek,mert ez nemcsak egy szo, fogalom ami jol hangzik...komoly jelentessel bir,aminek mindnyajan szeretnenk hinni...es keso mert kimondtad...es en elhiszem megegyszer utoljara..vagy csak hallgatok kenyelmetlenul ismet,mert arra mi hozzad kot nincs igazan szo meg de igyekszem kitalani...annyi biztos hogy sosem foglak tudni elfelejteni es kitorolni az eletembol hacsak te megint ugy nme dontesz, hogy egyszeruen kitaszitasz sajat vilagombol.....vagy legalibbis megprobalod, mert a bartaomnak nevezed magad es azt hiszed, hogy ezzel te tobb mindent megtehetsz...pedig baratnak lenni nem jogokkal jar...ez nme kezzel foghato tulajdon amivel jatszhatsz.........Mond gondolkodtal, mar azon hogy en mit gondolok??bele tudtal mar latni a fejembe vagy a lelkembe egyetken egyszer is?Erdekel egyatalan hogy amit pillanatnyilag erzel es kimondod az szamodra nem orokervenyu?ha kimondtad akkor az legyen ugy amikor jozan vagy, amikor masok is vannak rajtam kivul korulotted,szeress akkor is ha en epp nem vagyok az az ember akinek szerinted lennem kene,mert lehet, hogy a szereteted zokkentene vissza az eletbe...szeress azert ami en vagyok es ne azert amilyennek latni akartal...Nem tudom mit mondjak mi vagy te nekem:barat-ellenseg-haver-ismeros-vagy csak kihivas....egy resze az eletemnek....nem tudom...es miert kenyszeritesz hirtelen jott vallomasokkal arra, hogy azt mondjam amit illik, amit jo hallani...miert nem engeded, hogy ismet megismerjelek ismet megismerj es oszinten mondd es oszinten felelhessek a legnehezebb dologra, amivel te ugy jatszadozol.Egy gyermek is kincskent kezeli azokat a szavakat amik neked oly konnyen a szadra jonnek....ez szomoru...Hazudjak most es bantsalak meg kesobb vagy maradjak csndben es haragudj ram most????

Arrol, hogy barat mindenkinek megvan a hatrozott velemenye es jobbik esetben a tapasztalata is.Akarhogy nezem altalabn mindenkinek van baratja, mert minden zsak megtalalja a maga foltjat.En csak azt tudom, hogy az az igazi barat, aki oszinte hozzad. Igen kell az a joban-rosszban dolog is, de az evidens-frazis megintcsak...Aki a baratod, az a masikfeled, a testvered, a csaladod resze, aki ha nme vagy az orszagban akkor is otthon van nalad az otthonodban a csaladodnal. Aki  tobb erzelmet kepes kivaltani beloled nehany mondataval mint egy szinpadi drama-komedia-tragedia egyuttveve...Aki ha messze vagy, megtalalja hozzad vezeto vilagot atolelo hidat, es tudatja veled,hogy ezek csak kilometerek,hosszuak ugyan,de egy eg alatt eltek,ugyanaz a nap sut ratok ,es ugyanaz a hold vigyazza az almotokat, meg akkor is ha nehany orat csuszik a dolog:)O  mindig szolni fog ha bolond vagy egy kicsit de nem biztos hogy meg is fog allitani hanem inkabb veled bolondul...Egy barat olykor onzo,olykor onzetlen,de soha nme a te karodra...Akitol soha nem felted a gondolataid, aki hosiesen turi es gyujtogeti szemelvenyeid,bolcs szosszeneteid(akar egy mappaba)es buszke elmed szulte alkotasaidra,s a legnagyobb rajongod meg akkor is ha buta es estlen minden probalkozas:)A ver osszekot.nem vagytok egy alombol valok,megis te az o vere vagy-o pedig a te vered,amig vilag a vilag.Tudod,hogy biztinsagban vagy amig barmikor el tudod ot erni a legirrealisabb dolog miatt is,es hogy hiaba vagy onallo felnott, nelkule ne vagy kevesebb vagy.Neki nem kell elmondani hogy szereted meg hianyzik neked...o tudja,ezert a baratod.nem veszekszik veled minden aprosag miatt,atsiklik folotte,de ha azt kivanja a makacsfejed soha nme rest elmondani amit gondol,es helyre tesz:0Mindig azt akarja ami neked a legjobb es ha te tudod hogy mi az nem fog megakadalyozni  benne csak erezteti hogy ott van veled es ha nme jon ossze,soha nme fogja a szemedre hanyni,hogy "en megnmondtam".O a hatad mogott is barat amikor ne hallod,amikor nme latod.Mindenki tudja es mindenki szamara vilagos,hogy ami koztetek van az megkerdojelezhetetlen,es probalkozni lehet de kar volna.O soha nem monfja meg hogy hogyan viselkedj mert a hibaiddal egyutt szeret,es leht hogyha tokeletes babu lennel nem is kellenel tobbet.sha o nem lenne pont ugyanilyen te sem forditottad volna ra tekinteted.O szeret ha hulye vagy,ha reszeg vagy ha tulsagosan is jozan...ha szomoru vagy boldog osztozik veled.Ti sohasem ugy fogjatok latni egymast ahogy masok latnak titeket.Te ismered a baratod,mig masok csak latjak...Es ettol leszel te mindig kulonlegesebb mint a tobbi ember,mert neked van egy ilyen baratod:)

Es a szeretlek...?hmmmmmm...

szerintem nme mondani kell.Nem feltetlenul...erzni es ereztetni.Mond ki ha ugy erzed,de vigyazz, hoy ne valljon ures frazissa,es szavad jarasava.De elegszer mond ahhoz, hogy ha mar egyszer nem mondhatod tobbet neki,ne legyen az hogy:"meg el sem mondhattam neki",vagy epp"mar ne tudtam elmondani neki" mert utolag banni mar ugyis keso.Ne szegyeld,mert nem tudhatod hogy mennyire tudod ezzel boldogga tenni,es marpedig eljohet a pillanat amikor mar keso,es hiaba tudod hogy mikor kellett volna hogy mondd ha nem mondtad....

Ha valakinek minden nap el kell mondani hogy szereted,az az edesanyad...Es lehet,hogy azzal hogy napi egyszer elmondod meg nem is fejezted ki igazan azt ami ot illeti...s ha valaki minimum ennyit erdemel az az ember aki teged vilagra hozott.....

 Eld at......

A vilag legidiotabb talamanya,amivel valaha talalkoztam,es a legundoritobb......

Az emberek eredendoen tele vanank negativ tulajdonsagokkal es erzesekkel.Felelem, irigyseg, rosszindulat, kisebbseg erzet, bizalmatlansag, ketszinuseg, es hasonlok....

       Azt ertem,hogy az emberek felnek, vagy bizalmatlanok, mert ami faj azt nem akarja senki ujra meg ujra tapasztalni jogosan....De ha valakiben csak a negativumot latod,az szuletett rosszindulat.Ha valakit megitelsz azert mert nem olyan mint amilyen te vagy ,sot rosszabbik esetben,valami miatt elerte ,hogy rosszul erezd magad a borodben a puszta jelenletevel,az eleg indok hogy ne kedveld es csak a hibat keresd benne.....mert egyszerubb mast hibaztatni ahelyett, hogy beleneznel  a sajat tukorkeped szemebe....es farkas szemet neznel a hibaiddal....Mert nincs annal duhitobb dolog igaz,amikor talalkozol egy olyan emberrel, akirol messzirol latszik, hogy oszhangaban van magaval, es tudja mik a hibai es nem egy sarokban szorong, ahogyan ezt te elvarnad hanem nevet rajtuk.Es milyen rossz erzes, hogy te ezt nem tudod megtenni,ezert egyszerubb az o hibain lovagolni,es megjobban duhit ha igazabol hiaba talalsz embereket akikkel puszta unalombol kozosen es gyerekesen utalkozhattok,ha o ettol ugyanolyan sikeresen eli az eletet tovabb s nem zokkenti ki semmi....ugy altalaban.Igazad van....minek legyen o boldog ha te nem vagy;es ha a te tehened megdoglott,dogoljon meg a szomszede is......ettol te biztosan jobb ember leszel,mint az akit eppen utalni akarsz es lejaratni....(es meg en milyen szemet leszek ha a mondandom celba talal,es szinte latom a vilagfajdalmat az arcodon ahogy  faj a beismeres hogy en most elkuldtelek teged a fenebe,es muszaj lesz lepni ra valamit vagy csak melyen elhallgatni hogy ez neked szol)Es ha a masik nem sullyed le a szintedre, hogy visszaadja serelmeit,hanem veletlen toretlenul kedves veled....mit van mit tenni,ott kell megalazni ahol csak lehet es amennyit meg el tud viselni a bor a kepeden.Ennyi arcon hordott bor lattan arra gondolok hogy szerintem te a dinoszauruszoknal is osibb lelet lehetsz mert az o vastag boruk sem vedte meg oket a bolygo nyujtotta viszontagsagok ellen,mint ahogyan te allod a ketszinuseged okozta bajt es problemat amit idezni tudsz nehany mondattal.Mond mi miatt lettel ennyire keseru,hogy masokon elezed kormeid?Nem lenne a te eleted is egyszerubb ha csak bevallanad , hogy senki sem tokeletes?En es akik altalaban ennyi "rajongonak"orvendenek,koszonik szepen, nem kernek a velemenyedbol,sot inkabb szanalmasnak tartanak ketsegbeesett probalkozasaid miatt.S tudod mit?Nem haragszom rad,hanem csak elhivlak kavezni vagy ebedelni es felajanlom,hogy ismerj meg.Ulljunk le egy kavera csak ugy eloitelet,rosszindulat nelkul,mint ket idegen aki most talakozik eloszor.....es felteszem barmimet arra,hogy megvaltozik a velemenyed.Sorolj fel 3 ESSZERU-ALATAMASZTHATO-MEGHAZUDTOLHATATLAN ervet,amivel jobb vagy nalam emberileg,es ha ez megtortenik olyat is bevallok amit meg se tettem vagy epp eleget teszek neked es feladom a ....amit akarnal hogy veget erjen.......s hogy miert merem ezt mondani?mert tudom hogy meg en sem tudnek olyat felmutatni ami miatt jobb vagyok mint mas,tehat akkor te sem.....Elmeselni az eletem,hogy sajnalj,hogy megessen rajtam a koszived,nem fogom,mert nem kell senki szanalma;aki pedig nem tud eredendoen egyutt erezni senkivel nem vesztegetek ra idot.Amugy is mindenkinek megvan a sajat tragediaja,csak epp mindenki maskepp eli meg.Es nme kell a martirt jatszani,es latvanyosan szenvedni,hogy kedveljenek,sajnalom ez nekem nem kenyerem....Es szomoruan tudatom,hogy gyulolok affektalni es gyulolok gyulolni,es gyulolom hogy ne gyulollek,ezert egyszerubb az en eletem mint a tied........es nem fogom megsem eljatszani hogy kedvellek ahogy te meg tarsaid meg az emberek ugy altalaban muvelik mint valami divatos sportot.En megismerni szeretem az emereket es nem csak latni......Neha ha figyelnel, hogy mi van korulotted,es nemcsak szemellenzovel kozlekednel,mint egy lo,latnal olyan apro dolgokat,amik a beszukult agyad kicsit tagitanak es megtanaitananak emberi-pozitiv gondoltatokra is.nem vagyunk gepek,meg egyenlore pusztan csak egyszeru gyarlo emberek.Rad fer egy kis szemlelet valtas draga baratom.A globalis gondolkodas,meg sohasem vezetett bajhoz es tudod minden eremnek ket oldala van.Szomoru,hogy 1oldalat latod csak,es maris itelsz.De tudod az ember nem meseli el,hogy o hol hibazott ahogyan te sem vallanad be hogy gerinctelen voltal amikor szadra vetted tetteimet.Nem vagyok Matyas Kiraly,hogy regeket zengjenek rolam.Vagy ha igen es ennyire unatkozol irjal konyvet mint mindenki,aztan majd ha senki nem olvassa es senkit nem erdekel rajossz hogy te voltal a hulye,es fordithattal volna ennyi idot valami ertelmesebb dologra is.De ha neked jogod van itelkezni egyszemelyes birosagkent,nekem jogom van az utolso szo jogan kiallni magam mellet.S ha az faj,hogy en en vagyok;vagy te milyen vagy,vagy milyen nem;arrol en nem tehetek.Az arroganciad nem fog terdre kenyszeriteni/meg a pasimnak sem sikerult:)/

Tudod van az a mondas hogy az vesse ram az elso kovet kinel bunosebb vagyok...Jezus mondta...de koszi en nem vagyok martir engem ne feszitsenek keresztre/a szado-mazho-t nem szeretem/es a halalomat sem kell vegig nezni;mivel remelem erted hogy szarkasztikusan mondom hogy szomoruan kozlom vagy csak neked lesz szomoru a hir nem tudom;hogy szandekomban all elni,iskolat elvegezni,mar csak azert is10szer annyit keresni mint te,a hobbimnak hodolni,es a baratommal husegben-szenvedelyben megelni a kapcsolatom.Ha ez rossz,haaaaat telleg rossz ember vagyok,bunos gondolatokkal es vagyakkal vallalom:)Es tudod mit szamomra a pokol is olyan mint a paradicsom ha van akivel egyutt langoljak es hamvadjak.Edes bun,kiprobalhatnad....nem is ertem hogy miert pont velem foglalkozol mikor nalam vannak sokkal jobb elfoglaltsagok is.sexeljel tobbet,majd nem fogok akkor eszedbe jutni az szaz....

De igerem,hogy jot tegyek veled megkerlek hogy majd tancolj a siromon mert megerdemled es karorvendj,hiszen sok idot oltel az en gyuloletembe....

Es meg akkor is az lesz kettonk kozt a kulombseg hogy en attancoltam az eletemen,mert maga az elet is egy angolkeringo melyet eltancolsz a sirig,es nekem mindig volt van lesz olyan akivel ezt vegig tancolom,mig te egyedul leszel es megkeseredett...

Es soha nem leszek rest neked barati jobbot nyujtani en ha kell tudok felejteni,de eloszor legyel onmagadhoz oszinte utana a vilaghoz,valallj felelosseget onmagadert a gondolataidert a kimondott szavaidert.Nekem jo igy ahogy vagyok pont a te kedvedert megvaltozni nem fogok.Te sem vagy a lelked melyen rossz ember csak rossz helyen vagy rossz idoben.Tudod nem lehet mindenki a baratod de mindenki lehet a tanitod.nem volt hulye aki ezt mondta.te egy ilyen vagy nekem.Tanulok a hibaidbol es en azokat elkovetni mar nem fogom..Ha ezekutan meg van valami mondanivalod hat irj nekem....mert ha gyava vagy szemembe hazudni a sajat igazad legalbb ird le akkor nem kell szembe nezni csak a monitorral....Csak tudod az a baj,hogy ne mindig az az igazsag amit hiszel...tudod hogy ugy van amit allitasz vagy csak gondolod,vagy cak masok allitjak...draga szivem nem kell ahhoz erettsegi ,hogy tudjak jol kerdezni vagy epp belelassak a magadfajta fejebe....de tudod mit az intelligenciat nem papirhoz kotik...az csak egy tarsadalmi frazis aminek te is jol bedoltel....

sorry........

...egyszer volt, hol ne volt,valahol a nagyvilagban elt ket ember,akik meg maguk sem godoltak volna.......:)

      Volt mar veled olyan,hogy beleptel egy helyre, meglattal valakit es azt erzted, hogy egyszeruen csak meg kell szolitanod?Ritka az ilyen de tanusithatom,hogy megesik. Droton rantgatott a sors...

Nem is emlekszem komoly reszletekre, csakhogy belepve egyenesen talalkozott a tekintetunk.Valamiert megfogott...Nem tudom a szemelyisege a kisugarzasa...valami.Nem volt nehez nem eszre venni/plane hogy ok voltak sokaig az egyetlen vendegek:)/ de a hiusagomon kivul mas nem mozgatott meg bennem...na jo egy kis versenyszellemet na meg egy kis bizonyitasi kenyszert:)/tudom most csiklandozom a majad,meg az egod...nem baj vigyorogj csak:)/ De mint akkoriban o is csak egy vendeg volt a tobbi kozul es en is csak egy pultos lany voltam.Na ezert volt ez olyan valoszinutlen..indoknak eppen eleg.S tudod letezik egy olyan dolog,hogy a kornyezetunk befolyasa.Tarsadalmunkmindig is negativan diszkriminalta az eltero,a kulonbozo embereket, az egyenisegeket.Sikerekeik azonban azoknak vannak akik kello szineszi tehetseggel siklanal el az intrikak felett.Az emberek a nekik nem tetszo dolgoknak hangot adnak,illetve ami nem erdekuk azt megakadalyozzak.Mondjuk ki hogy a valoszinutlen mellett, volt ott mindig is valami,egy kisordog,ami folyton ott motoszkalt bennunk....nem kellett, hogy tudatos legyen;meg vannak mas racionalis magyarazatok az elozmenyekre;de nem mindenre.MInden egyes talalkozaskor volt ott egy kis szikra, egy kis kivancsisag;alkohol miatt vagy epp a fizikalis vonzalom mindegy. Nagyon megjegyeztuk egymast, s ez teny.Az hogy miert meg nem volt fontos...valami meg ki nem gondolt es meg nem magyarazott dolog volt az amivel nem kellett foglalkozni vagy nem akartunk,talan ez jobb szo. Ehhez kepest eleg jol elhuztuk ismerettsegunk fonalat,hollott szimplan el is felejthettuk volna egymast,s ez is teny.Az indok is adott volt hiszen elhagyta az orszagot,es emelett tudod a befolyas.Felmerul a kerdes akkor,hogy miert? Olyat kerdezz amire tudok pontos valaszt adni....;)Igazabol szamomra is erdekes, es hataros az orultseggel...azota is folyamatosan szedulok;forog velem a vilag...vagy csak en kerultem egy masik korforgasba??......s,hogy miert hataros az orultsegegl?hmmmm....mert a latogatassuk meg ot,mert miert ne poen-bol lett,egy ha mar ugy is ott lenek akar mar munkat is kereshetnek, s abbol egy mit erdekel igazabol, hogy o hol-merre-meddig egyszeruen csak csomagolni akarok es menni dolog.  Rafogtam,hogy legyen indokom...de minek nekem indok?Miert pont o az indok?...Ugyanmar....az igazi indok, hogy szabadulni akarok csak ezt nehezebb bevallani.igy kezbevettem a dolgaimat.Ki tudj amiert neki is szoltam...talan mert jo volt tudni,hogy azert megiscsak lesz majd valaki akibe kapaszkodhatom odakint....s miert gondoltam,hogy majd bele tudok kapaszkodni?na latod ez a legjobb dolog amin meg en sem gondolkodtam el...egyszeruen ereztem azt hogy szamithatok ra,mert ezt erztette velem,pedig nem is ismertuk igazan egymast sohasem....Volt olyan ember aki vegignezte eme metamorfozisom melyen atmentem,s meglepeteskent erte,hogy az elhatarozott "fel even belul kijutok"-bol lett egy"masfel honap alatt renbe rakom az eletem es leleceltem" dolog....Itt jon megintcsak hogy orultseg volt de megerte;s meg a korhazban sem akartam annyira eletben maradni,mint amennyire kijutni akartam,es uj eletet kezdeni.S igen kijottem,itt vagyok:)es jo:)Igen azt is gondoltam,hogy fogunk talakozni, valamiert szamomra ez evidens volt,de azt nem gondoltam hogy ilyen korai es izgalmas talalkozasban lesz reszem vele,hiszen olyan regen nem lettam mar,hogy egy egyszeru talalkozaskent,majdhogynem barati latogataskent eltem meg a dolgot.A sors fintora,hogy kintletem negyedik napja volt csupan,amiol 3napot ki sem mozdultam csak a sarki boltig s fogalmam sem volt hogy mi merre meddig hany meter,csak felultem a vonatra es 120km-t vonatoztam,hogy lassam.Tulajdonkeppen varhattam volna mig otthon erzem kicsit jobban magam,es az eredeti tervem is az volt hogymajd 1-2honap kintlet utan majd valamikor megkeresem valami tolem megszokott laza szoveggel..hogy hey cowboy szuksegm lenne egy idegenvezetore vagy valami ilyesmi es talakozunk....hat ez nem ugy alakult(pedig milyen jo poen lett volna:)/ nah mindegy...tehat az eredeti terv befuccsolt es meg szinte ki sem csomagoltam mar is uton voltam hozza,es o meg vart es ez meg furabban erintett:)Es itt jon hogy ami hozza fuz az soha nem volt egy hetkoznapi uncsi eset sem egyszeru;) ahogy kozeledtem,atvedlettem egy tinedzserbe aki levego utan kapkod az izgalomtol, es elpirul ha megfogjak a kezet...ez olyan frusztralo volt.Es a frusztraltsagom is frusztralt:)Persze az izgalmam elapad amikor a kozlekedes beleszolt,es ket orat vartam ra...na jo masfelet...Az altalam alkepzelt talakozas elmaradt mert elsetalt elottem(hozzateszem azert mert akkor is epp a jo szandek vezerelte,s a kesest kompenzalta kajcsival:)) Megis mikor atoleltuk egymast alig birtam lelplezni hogy remegnek a terdeim.S meg kevesbe tudtam elhinni amit erztem,meghozza azt hogy mennyire orul,hogy lat...S mar megint az volt hogy olyan dolgokat valtott ki belolem,amihez nem vagyok szokva,es amikor eloszor lattam ott ahol lattam akkor is ugyanezt erztem....s talan 100bol egy ember van ram ilyen hatassal...Mig setaltunk arra gondoltam:hey.mit vagy ugy oda?ismered masfek eve ne most kezdj el nekem furan viselkedni...ahh ez csak az ujdonsag ereje,meg izgalom meg minden ez olyan dolog ami tutira elmulik....igyekeztem letagadni,es nem mutatni hogy en is mennyire orulok neki...s hogy miert,hmmm....majd ha egyszer annyi bizalmat vesztettel el rovid ido alatt mint en megtudod...Masfel honap telt el azota es ez a fura bizserges meg nem mult el,azt hiszem ez jo,hatarozottan:)   S szandekosan nem megyek bele reszletekbe hogy mi mindent csinaltunk,es mi minden miatt maradt eletben vagy epp kellt uj eletre az ismerettsegunk.Elrejtem a gonosz vilag elol,eleg ha azok az orak csak a mi titkunk csak a mi emlekeink,szemtanuk,ellensegek,keretlen velemenyek,befolyas nelkul.S valoszinuleg ezek hianya eredmenyezett egy olyan apro uj vilagot ebben a rentgetegben,amit csak mi ismerunk,es senki nem is fog soha annal tobbet tudni,mint amennyit mi kozlunk a nagyerdemuvel.Es ez igy van jol,igy tokeletes.......De hogy ertsd:azt el tudod kepzelni, hogy milyen ha van egy elkepzelesed arrol, hogy akit majd egyszer magad mellett akarsz tudni az milyen legyen,es egyszer csak talalkozol vele?....HOgy amikor beszelgettek kimondja amire gondolsz....Es csak az jar a fejedben,hogy hol voltal eddig?s miert nem ilyennek lattalak ezelott?mi valtozott,s hogy milyen vak voltam...El tudod kepzelni, hogy amikor ugy gondolod, hogy sokmindent lattal tapasztaltal, es keves dolog okozhat meglepetest,jon valaki,rad mosolyog, es teljesen kizokkent a megdonthetetlennek hitt magabiztossagodbol?S hogy egy ilyenhez talan fel kell noni,vagy epp eleg idot kell, hogy maganyosan tolts ahhoz, hogy eszrevedd,ami mindig is ott volt az orrod elott.S hogy a rohano vilagban meg kell allni nehany orara,be kell varni a sajat lelked,es azutan tudni hogy keszen allsz valami ujra....es annyi maganyos honap utan,amit vagy igy vagy ugy szoszerint csak atveszeltel,eltoltottel itthon-kulfoldon mindegy hogy hol.....egyszeruen csak hagyod hogy az a mosoly vegre magaval ragadjon.S akkor immaron ami addig volt multta valt,egy mulo momentumava az eletednek.....

Egyszer szertnem tudni,hogy teljes egeszeben o hogyan meselne el ezt hiszen mindenki meskapp el meg dolgokat ami ugy van jol..:)S egyszer talan en is belekialtom majd felelmek nelkul a nagyvilagba ellensegeim arcaba,hogy marpedig nekem most jo igy....      S egyszer talan iroi lelkem szarnyra kap es megirja a modern 1001 ejszaka tortenetet, vagy epp meghazudtolja a bolcsek frazisait,sztereotipiakat,tevkepzeteket,es lerombol eloiteleteket.....   Igazabol fel sem fogom,hogy mi minden tortenik velem es hogy tenyleg velem tortenik,de amig minden egyes alkalommal ugyanugy erzem magam mint amikor eloszor lattam meg a sok ember kozt setalni ott a vonatallomason;nem aggodom,csak annyit tudok hogy ha almodom akkor nem akarok felebredni:.................. 

....hat igy szol a mese amikor a valoszinutlen valoszeruve valik,s egyszer volt hol nem volt,valahol a nagyvilagban elt ket ember........

.......es akar igaz is lehet,hogy valahol a nagyvilagban tenyleg van valaki aki rad var csak meg o maga sem tudja;)............

...........s lehet,hogy nem mindig csak nekunk kell a sult galambra varni,hanem utana kell utazni...........

Igazabol nem sok mindent mondhatok el a megerkezesemrol...egesz egyszeruen be voltam tojva...igen en a bator fasza csaj most teljesen magara hagyatottan elindult meghoditani a vilagot....azt hiszem reszben mar sikerult....

Az elso napok nagyon nehezek voltak....megerkezesem utan a szobabol sem akartam kimozdulni...de azota feloldodott a jeg es eleg otthonosan mozgok itt.....

De kell ilyen elmeny ahhoz hogy tudd ertekelni az otthonod es mindent ami haza kot....

igazabol en az elso nap a legszivesebbe visszafordultam volna azonnal.....az elozo blogom bejegyzesei mara csak kislanyos sirankozasnak tunnek habar az is en vagyok es istenem,ilyen az iroi lelek romantikus tulzasokkal tulfutott szelsoseges es heves...:)

valakinek ez benekem hogy jon...igazabol egeszen irodalmi modon elem meg a kint letemet is....minden falevelben,minden ujabb vonatutban ami ropit londonba,es minden setaban egy ujabb versike,es egy ujabb vilagot megvalto gondolat szuletik meg bennem,vagy epp egy rajz....

Tul a kulturalis sokkon mar teljesen mas szemmel tekintek a vilagra,es mondhatnam nem vagyok meglepve...es megis....fura....hmm szerintem aki valaha az en gondolataimat megfogalmazza az a vilag nagy iroi gondolkodoi vagy agyturkaszai koze irja be magat....

Irtak nekem hogy mit lehet utravalonak irni egy olyan lanynak akinek epp teljeseulnek az almai....valaki tobbet tud mint en....

soha nem almodtam angliarol.Kulfoldi eletrol talan vagy utazgatasrol de nem igazan emlekszem ra...s arrol meg nagyon almodni sem mertem,ami meg itt kint vart engem.

Igazabol irni sem merek rola mert attol tartok hogy ha leirom tulsagosan valosagossa valik es kiderul hogy igaz sem volt...tudjatok van az a mondas hogy tul szep hogy igaz legyen....nah ez valami ilyesmi....s erre kellene azt mondani hogy teljesultek az almaim?

Hazudnek ha azt mondanam hogy soha nem almodtam vele,de ne almodoztam rola....      es milyen fura viharokat okoz az elet,s fuj elenk olyan meglepetesekkel teli pillanatokat,melyeket talan soha ne felejtunk el vagy epp az elkovetkezendo eletunkre nagy hatassal lesz....akar lehet beteljesult alom is........